Griffmadarak, apró egerek és ravasz rókák, kígyókirályok és madárasszonyok, varjúfivérek és farkastestvérek, táltosok, és sárkányok - megannyi minőség, működés, dinamika és szerep!

Repülnek, siklanak, rejtőznek...földön, vízben, levegőben...támadnak, védenek, segítenek és segítségre szorulnak, aprók és hatalmasok: mesebeli állatok.

Miért van annyi állatszereplő a mesékben? Talán azért, mert az állati erők megmozdítanak bennünk valami mélyen ismerőset, hisz zsigereinkben, testünkben, idegrendszerünkben ott hordjuk, ott éljük az állati lét emlékezetét. Valami lényegit mondanak rólunk, emberekről, az emberi működésről, arról, hogy milyen erő szükséges a célba éréshez, a feladat megoldáshoz, a túléléshez. De lehetnek félelmetes ellenfelek is, képviselhetik azt, hogy mi ellen kell védekezni, milyen minőséget kell kiiktatni. A mesebeli varázsállatok üzenete: találd meg magadban ezt az erőt és aktivizáld, vagy küzdj meg vele!

Mire és hogy használhatjuk önismereti folyamatokban őket?

A két napos műhelyen a következőkkel fogunk foglalkozni interaktívan, sajátélménnyel kiegészítve:

• rendszerezzük a különböző mesetípusok állatait és azok funkcióit
• megnyitjuk szimbolikus jelentésüket (nem állatszimbólumszótárat állítunk össze, működésük lényegének megértése a cél)
• kibontjuk strukturális szerepüket – célunk, hogy lássuk, mit kell integrálni és aktivizálni általuk
  megértjük a mese narratívájában elfoglalt helyüket – hogyan fordítható mindez át a személyes történetre
• megnézzük, hogyan lehet egyéni folyamatban és csoportban dolgozni velük – tapasztalatok megosztása, praktikus módszertani ötletek átbeszélése és kipróbálása a cél

A folyamatot egy előre elküldött mesegyűjtemény segíti, és az élőszavas mesemondás.