A Történettér Egyesületnek is van története, hiszen mindennek van ezen a világon.
Sok helyről érkeztünk ebbe a körbe. Van köztünk mentálhigiénés szakember, orvos, pszichológus, gyógypedagógus, mediátor, coach, a közös metszet pedig a mese. Mind más-más évfolyamon képződtünk Boldizsár Ildikónál, majd kezdtünk el a mesékkel dolgozni. A mesékkel végzett munkánk során volt, hogy megakadtunk, volt, hogy kérdéseink keletkeztek, volt, hogy olyan kihívásokkal kerültünk szembe, hogy szinte természetesen támadt fel az igény az elmélyülésre, egy „azonos nyelvet beszélő” csapat megalakítására. Először mesefejtő műhelyek, majd intervíziós beszélgetések nyújtottak nekünk állandó támaszt, majd 2020 nyarán több napos szakmai találkozót szerveztünk, hogy továbbra is kötetlenül gondolkodhassunk együtt a mesékről.
A találkozás mélyvíz volt, mert akkor még nem ismerte mindenki egymást: egy tucatnyian gyűltünk össze, a hétköznapokból kivonulva, amolyan vándorokként érkeztünk egy Balaton környéki házba, ahol annak kertjében, egy asztalt körbeülve született meg a felismerés: de hiszen mi sokkal többek vagyunk, mint csupán szakmai csapat. Együtt főztünk, játszottunk, táncoltunk, beszélgettünk. Lettek rítusaink, mesélős estjeink, visszatérő programjaink: igazi alkotókörré váltunk, amelynek a közepén élnek a mesék, kapcsolódásunk elsődleges tere. Mindannyian meseterapeuták, nők és anyák is vagyunk: erős, támogató emberi-szakmai szövetségben egymással. Az első közös nyári elvonulást követően egy darabig még kerestük az állandó helyet is, ahol évről-évre újból találkozhatunk, szinte hazatérhetünk. Ez mostanra az igali Baumgartner-ház lett, amelyben az előző évszázadban többek között Rippl-Rónai, Csók István, Aba-Novák Vilmos és Szabó Lőrinc alkotott.
Talán az ő szellemük is segített abban minket, hogy a sok éve tartó együttműködés tovább növekedjen és szinte adta magát, hogy formalizáljuk az eddig tartó informális alkotást. Megérkezett a felkérés, hogy néhányan a csoportból oktassanak, különböző módszertani kiképző egyesületnél, főiskolán. Érkezett megkeresés, meghívás, hogy workshopokat, csoportokat tartsunk egyesületeknek, alapítványoknak. A hívás egyértelmű, az elhivatottság szintén. A mesék mindenkié, a róluk való gondolkodás, a velük való munka tanulható és oktatható. A mesékkel összekapcsolódva lettünk mi egy alkotóközösség, ebből született meg a Történettér Egyesület, amely most már hivatalosan keretezi az eddigi alkotó, oktató, személyiségfejlesztő, fordítói tevékenységünket.