Víz, kő, színek, formák, utak és átalakulások. A mesék képei nemcsak megérthetők és megfejthetők: meg is jeleníthetők, formába önthetők, tovább alakíthatók.

De honnan tudjuk, hogy egy adott mesei helyzethez milyen alkotóeszköz illeszkedik? Mit tud hozzáadni az akvarell, a porpasztell vagy az agyag ahhoz, amit a mese már megmozdított? És hogyan választunk eszközt úgy, hogy az ne pusztán illusztrálja a történetet, hanem tovább vigye a belső folyamatot?

Az egynapos műhelyen egy han népmese útját követjük végig. Megállunk néhány fontos állomásánál, és különböző művészetterápiás eszközök segítségével sajátélményben tapasztaljuk meg, hogyan változik egy mesei kép vagy belső tartalom attól függően, milyen eszközzel dolgozunk vele.

A nap során:

• közösen gondolkodunk a mese különböző minőségeiről, fordulópontjairól és belső dinamikájáról;
• többféle művészetterápiás eszközzel dolgozunk;
• sajátélményen keresztül vizsgáljuk meg, mit nyit meg bennünk egy-egy eszköz és alkotói folyamat;
• keressük annak szempontjait, hogy mikor, miért és milyen céllal érdemes egy adott eszközt választani;
• a nap során született alkotásokat a végén egy közös személyes egésszé rendezzük;
• a sajátélmény után szakmai szemmel is ránézünk arra, hogyan építhetők be ezek a tapasztalatok egyéni és csoportos komplex meseterápiás folyamatokba.

A műhely egyszerre kínál lehetőséget elmélyülésre, alkotásra és módszertani gondolkodásra miközben azt vizsgáljuk, hogyan válhat az alkotás a mese által megnyitott folyamat szerves részévé, és milyen szempontok segítenek az ehhez illeszkedő eszközök tudatos megválasztásában.