Aki segítséget kér, biztonságot szeretne, válaszokat, megoldást. Ám egy önismereti folyamat során először a kérdések gyarapodnak, és az ismeretlenbe vezető út nehézségeivel találkozunk szembe.

A népmesékkel kísért önismereti úton a mesék olyan útjelző tábláink lehetnek, amik segítenek feltenni a felismerésekhez vezető kérdéseket, és átélhetővé tenni az érzéseinket. A mesék nem válaszokat kínálnak a problémáinkra, hanem lehetőségeket arra, hogy megtanuljunk megküzdeni velük, hogy megértsük, milyen úton járunk épp, és megszerezzük a képességet, amivel tovább léphetünk.

Kislányként kedvenc időtöltésem volt, hogy mindarról, ami körülvett, történeteket szőjek. Később semmi nem tudott annyira elvarázsolni, mint azok történetek, amiket a könyvek lapjai meséltek nekem. Segítőként ugyanezzel a mély figyelemmel hallgattam mások történeteit.  Amikor a meseterápiás munkában mindez összetalálkozott, úgy éreztem, hazaértem.

Az általam kísért egyéni segítő – és csoportfolyamatokban 2015. óta fontos szerepet kapnak  a mesék, mint a belső birodalmunkba vezető ajtók, amik bárhol kinyílhatnak, hogy rámutassanak egy saját fontos történetelemre, érzésre, állapotra, amivel dolgunk van.

A mese összekapcsol és megnyitja a szívünket nem csak arra, hogy befogadjuk mások történetét, de arra is, hogy el tudjuk mondani a sajátunkat.