Amikor valaki bajban van, a lélek számára a kilátástalanság, a reményvesztettség állapota sűrűbb, mint a legsötétebb éjszaka. Egy hiteles jelenlét, megtartó kapcsolat a legnehezebb, legfájdalmasabb órákban is segít kivárni, míg eljön a reggel. A népmeséken keresztül sokat tanultam életről, halálról, krízisről, újjászületésről, erőforrásokról, kapcsolódásokról, segítőkről.

A mesék és a mesemondás már kora gyerekkorom óta része az életemnek. Kisebb, nagyobb kihagyások mellett folyamatosan visszatértem hozzájuk, míg végül a segítői munkám egyik legfontosabb társaivá lettek. Alapító tagja vagyok a Gombolyító Terápiás Egyesületnek, amelyben népmese alapú mentálhigiénés és pszichológiai önismereti és terápiás célú munkát végzünk. A meseterápiás munka során  mozgás- és művészetterápiával kombinált komplex gyermekcsoportokat vezettem kollégáimmal, dolgoztam felnőtt önismereti csoportokban, felnőtteknek szóló mese-estek keretében, speciális gyermekotthonban élő gyermekekkel, idősek otthonában és gyermekotthonban.